Közeledik a Valentin nap

Otthon mindig idegesített ez a „műünnep”, hülye holivúdízált globalista találmánynak tartottam, de itt nagyon komolyan veszik, sőt a franciák állítják, hogy ez az ünnep eredetileg az övék, az amerikaiak csak átvették. (Itt úgy hívják: Saint Valentin) Ennek jegyében van most feldíszítve a város (bár a télapók is lógnak még itt-ott, úgyhogy ha tényleg fotózni akarok, még mindig megtehetem), a kirakatok Valentin-napi ajándékkal vannak tele. Amúgy egész ízlésesek, nyoma sincs az otthoni rózsaszín – lufi erdőknek. Összességében megállapíthatom, hogy a párizsi boltok kívül-belül nagyon stílusosak, itt még a kirakatrendezéshez is megjön újból a kedvem. Nem csak a ruhaboltok néznek ki jól, hanem a papírboltok, a fodrász, a bor,- a csokiüzletek, stb. Hiába, Párizs, az mégiscsak Párizs. :) Valószínűleg Vince készül a szombati Valentin napra, már tavaly is furcsállotta, hogy engem ez nem érdekel. Úgyhogy most engem is érdekelni fog! Főleg úgy, hogy most van is kivel megünnepelnem! :) Amúgy szombaton voltam itt „egy hónapos”, az is megünnepeltük. Vince csinált nekem exkluzív vacsorát (van róla fotó, majd fölrakom ide), meg vett igazi champagne-t megint, meg Martinit, és mindenféle egyéb alkoholt, és koktélokat csinált nekem. :) A nagy ünneplések közepette persze meg kell említenem, hogy a kapcsolatunk komoly próbatételnek van kitéve, talán elsősorban énmiattam, de erről most részletesebben nem szeretnék írni, és főleg nem ide. Mindketten „első bálozók” vagyunk az együttélésben, és nekem ráadásul igen nagy utat kellett megtennem, és sokmindent hagytam otthon. Még sosem voltam távol otthontól ilyen sokáig. És még sosem volt úgy, hogy egy hónapig ne lássam a szüleimet. Hiányoznak is! :( Bár tudtam beszélni velük a múltkor skype-on. A barátaim és a családom többi tagja is hiányzik. Anyu varrt Csillának hercegnő ruhát, és olyan szívesen részt vettem volna a díszítésben. Vagy mondjuk a fejpánt készítésében. Ő volt a legszebb hercegnő a farsangon. (Mert persze természetesen volt egy pár hercegnő.:P) Pénteken elvileg itt lesz a bátyám Párizsban üzleti úton, talán összefuthatunk. Persze csak ha megkeres ez ügyben. :)

Elkezdtünk komolyabban lakást keresni (ez az a dolog, amivel a legtöbbet cseszegetem Vincét), már meg is néztünk egyet, kettőt meg holnap nézünk. Vince egész komoly Excel táblát csinált a lakáskeresésből, mennyibe kerül, hol van a lakás, mekkora, van-e külön konyha, wc, balkon, pince (az fontos az underground cuccoknak!), zajos-e a környék, az utcára nyílik-e az ablak, hányadik emelet, van-e lift, mennyi a közös költség, mekkorák az ablakok (mennyire világos), stb. Külön színekkel jelzi, hogy mennyire jó, vagy nem jó nekünk a lakás. Először a zöldeket nézzük meg, a pirosakat legutoljára. :) Amúgy érdekes a kínálat itt Párizsban. Vince ragaszkodik a 13-14 kerülethez, a 18-19-20 szerinte nagyon csöves (szerintem mondjuk nem), a többi számunkra megfizethetetlen. (Az árak egyébként is olyan brutálisak, hogy megfogadtam, nem számolom át forintba, mert elájulok.) Elég sok a régi építésű lakás, ahol kevés a fény, és pl. nincs lift. Itt amúgy az, hogy 6. emeleti a lakás és nincs lift, teljesen természetes, kicsit csökkenti csak a lakás árát, mint pl. Pesten az, hogy földszinti és az udvarra néz az ablak. Vince meg akar nézni egy ilyen lakást is, mert szerinte amúgy a paraméterei nagyon jók, pedig én biztos, hogy nem költözök olyan helyre, ahol naponta minimum 12 emeletet kell másznom. Lehet, hogy lusta vagyok, de akkor sem. Azért nézzük meg, az időnkbe belefér…Amit eddig megnéztünk, az a parc Mountsourri környékén van, aranyos lakás, bár szerintem nem elég fényes. Viszont a konyhához jár egy sütő, meg egy nagy hűtő is. Vincének nagyon tetszik, szerintem meg is venné, de azért mondtam neki, hogy nézzünk még egy párat. Öt-hat lakás után tudunk dönteni. Örülök a lakás vásárlásnak, de egy kicsit ijesztő is. Ha megveszünk itt egy lakást, nem lesz több megtakarított pénzünk, viszont lesz egy csomó hitelünk. Nekem ugye nincs munkám (a Cojeanból küldtek egy aranyos levelet, hogy nagyon jó kis önéletrajzom van, de ők sajnos ezt most nem tudják hasznosítani…), Vince munkahelye meg haldoklik. Állítólag a munkavállalók 45%-ának nincs valódi munkája! A munkahelyi pletyka szerint még szeptemberig húzhatja a cég. Na mindegy, vissza a vidámabb dolgokhoz, íme a fotó a szombati vacsoráról. Ez épp az előétel, ráksaláta avocadóban. Ami rajtam van, az pedig a Pronomban vásárolt új felsőm (még az első napokban vette Vince.) A kép senkit ne tévesszen meg, nem lecsúsztam az ágyról, hanem általában a földön eszünk, úgy japánosan, mert az asztalka alacsony. :)

A suli nehéz, de csinálom, és mostmár végre elkezdtem angolozni is. Jelentkeztem nyelvvizsgára neten, április 3-án lesz az írásbelim ugyanúgy a BME-n, úgyhogy április 1-6. között Magyarországon leszek, ha valakit érdekel. :)